A tibeti buddhizmus egyik legfontosabb szövege, a Bardo Tödol – közismert nevén Tibeti halottaskönyv – a tudat köztes állapotainak leírását tartalmazza. A „bardo” kifejezés jelentése „köztes lét”, és nemcsak a halál és újjászületés közötti állapotot jelenti, hanem minden olyan átmeneti szakaszt, amikor a tudat változáson megy keresztül.
A Bardo Tödol szerint a tudat a halál után különböző szakaszokon halad keresztül, találkozva saját karmájának képeivel és lenyomataival. Ezek a képek lehetnek békés vagy ijesztő formák – a szöveg hangsúlyozza, hogy mindez a saját elménk kivetítése.
Ez a szemlélet szorosan kapcsolódik a regressziós utazás élményéhez. A regresszió során is találkozhatunk szimbolikus alakokkal, történésekkel, amelyek valójában a saját tudatunk lenyomatai. Ha megértjük, hogy ezek az élmények nem „külső” hatalmak, hanem belső minták, akkor tudatosan alakíthatjuk a hozzájuk való viszonyunkat.
A tibeti tanítások szerint, ha a bardo állapotában felismerjük, hogy minden jelenség a saját tudatunk természetéből fakad, akkor megszabadulhatunk a félelemtől és a vágytól. A regressziós utazásban ugyanez a felismerés segíthet abban, hogy elengedjük a múlt terheit, és tudatosabban éljük a jelenünket.
*„A bardo nem más, mint tükör, amely visszavetíti mindazt, amit önmagunkban hordozunk.”*¹
Fogadalmak, kötések és megbocsátás
A regressziós munka során gyakran derül ki, hogy múltbeli fogadalmak, eskük, vagy erős érzelmi kötések akadályozzák a jelenlegi életben való szabad kibontakozást. Ilyenek lehetnek például szegénységi fogadalmak, örök hűségre tett eskük, vagy bosszúvágyból fakadó kötések.
A Bardo Tödol is beszél arról, hogy a halál utáni tudatállapotokban a kötődések és félelmek befolyásolják az újjászületés irányát. A regresszió során ezek a kötések tudatosíthatók és feloldhatók – ezzel nemcsak a jelenlegi élet minősége javul, hanem a jövőbeli mintázatok is átalakulhatnak.
A megbocsátás kulcsfontosságú. A harag és a neheztelés erős energetikai szálakat tart fenn, amelyek – a tibeti tanítás szerint – életeken át összeköthetnek embereket. A regressziós folyamatban a megbocsátás nem felejtést jelent, hanem a kötés energetikai feloldását.
Veszélyek és nehézségek
A regressziós utazás alapvetően biztonságos, de érzelmileg intenzív. Fizikai érzetek – például fájdalom – előfordulhatnak, különösen, ha az adott előző életben baleset vagy erőszakos halál történt. Ezek az érzetek általában enyhülnek, ha tudatosítjuk, hogy nem a jelenben zajlanak.
A nagyobb kihívást sokszor az jelenti, amikor az utazó nem akar szembenézni bizonyos emlékekkel. Ilyenkor a vezető szerepe az, hogy támogassa a klienst abban, hogy biztonságosan végigmenjen a folyamaton, ugyanakkor tiszteletben tartsa a határait.
Első regressziós utazásom
Első reinkarnációs utazásom a családi viszonyok feltárására irányult. Az élmény döbbenetes volt: a jelenlegi családtagok szinte mind felbukkantak az adott előző életben, csupán néhány szerepcsere történt. A viselkedésminták kísértetiesen hasonlítottak a mai helyzetekre. Ez a felismerés segített tudatosan változtatni a saját reakcióimon – és bár másokat nem tudunk megváltoztatni, a saját viselkedésünk változása a kapcsolatok minőségére is hatással van.
Ahogy a Bardo Tödol is tanítja: a felismerés az első lépés a szabadulás felé. Ha tudatosítjuk, hogy a jelen helyzet nem azonos a múltbeli történésekkel, akkor „kikapcsolhatjuk” az előző életek automatikus mintáit, és valóban a jelenben élhetünk.
¹ Nábozny Natasa: A bardo tödol értelmezése – A tibeti halottaskönyv, Academia.edu